A munka ünnepe
Fejre állt a világ. Régen a
sok munka ellen tiltakoztak a dolgozók. Azért, hogy a napi munkaidőt 8 órára
csökkentsék. Most sokan megelégednének egy hatórással is.
A szolidaritásról szól ez az
ünnep. Arról, amit a kormány szinte teljesen felszámolt.
Orbán 15 év alatt olyan sikeresen
osztotta meg a nemzetet, hogy nem csak a munkavállalók, de a munkanélküliek is
jobb- vagy baloldaliak. Nincs összefogás, nem állnak ki egymásért a különböző
foglalkozási ágakban dolgozók, az eltérő társadalmi helyzetben lévők. Az egyéni félelmeken túl
abban bíznak, hogy őket elkerüli a gép. Előbb-utóbb minden birka sorra kerül.
A közmunkás nem engedheti
meg, hogy május elsején a Városligetben lufit, hot dogot, perecet vegyen
gyerekeinek, azt pedig végképp nem, hogy a virslire ő is igyon néhány korsó sört a
haverokkal. Nem csak a pénz fogyott el, a haverok is.
Az a munkanélküli, akit felvesznek
a közmunkaprogramba, a KSH mérése alapján foglalkoztatottnak tekintendő. Pedig
nincs állandó munkája, munkahelye és tisztességes munkabére sem. 49 ezer
forintot kap kézhez a 75 500 forintos bruttó bérből. Amire a kormány
nagyon büszke, hiszen 57 ezerről emelték meg. Akkor viszont a nettó összeg 47
ezret jelentett. Miért? Az adójóváírás eltörlése miatt, amivel a magas
keresetűek jártak jól. Már megint unortodox módon a vízbül veszi ki a
zokszigényt.
Aki kikerül a közmunka
rendszeréből és nincs munkája, de kap valamilyen támogatást az önkormányzattól,
szintén nem jelenik meg munkanélküliként a KSH adatbázisában. Ők az igazi
nincstelenek, akik már statisztikát rontó tényezőként sem léteznek.
Orbán a választáskor
egymillió új munkahelyet ígért. Arról nem beszélt hogy mennyi szűnik meg. Mert
a meghamísított megváltoztatott statisztikai rendszerrel számolva is kevesebb a
munkahely mint Bajnai idején volt.
"Európa és Magyarország csak akkor
tud megújulni, ha az imádság és a munka hagyományát sikerül visszahelyeznie
életfelfogása középpontjába" – mondta vasárnap meglehetősen
cirkalmasan a miniszterelnök.
Az az ember, aki életében egy napot nem dolgozott. Csak a keze alá dolgoztak.
Imádságról ne beszéljen az, aki 1991. június 10-én az
országgyűlésben ezt mondta: "Jézus Krisztus nevében tapsot
kérek!", míg pad- és elvtársai a „csuhások, térdre, imához” felszólítással
gúnyolódtak, valahányszor egy KDNP-s képviselő kért szót!
Én nem tapsot kérek, hanem
munkát és kenyeret! Na meg kevesebb hazugságot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése