2015. január 14., szerda

Andrassew




In memoriam Andrassew Iván



Nagy veszteség érte a magyar újságírást és a Népszavát. Hosszan tartó, súlyos betegség után, életének 62. évében elhunyt lapunk publicisztikai rovatának vezetője, Andrassew Iván. 



Andrassew Iván blogbejegyzéseiben végigkísérte betegsége alakulását. Onnan kezdve, hogy 2013 közepén megtudta, agyán és tüdején daganatok vannak egészen addig, amíg még tudott írni. Az utolsó bejegyzés 2014. november végén született.
A többi néma csend...



2013. június 22.
Csak azért írok most ide, mert figyelem az agydaganatomat. Hogy egyáltalán meddig vagyok képes gondolkodni. Leírni szavakat. Az egyik jel éppen az volt, hogy észrevettem: félreütök a gépen. Egy hete jöttem be a kórházba. Előtte a Moszkva téren majdnem elütött a villamos. Talán jobban jártam volna. Nem vagyok gazdagabb attól, hogy hirtelen lett agy-, vese- és tüdődaganatom. Bár nem mondom, hogy érdektelen bátorságpróba innen fölállni. Ha csak két lépés erejéig is. Az első: elbúcsúzik, a második: rendbe tenni, amit még lehet és érdemes.
2013. június 28.
Nagyon vicces, hogy sokan itt a kórházban - orvosok is, akik pedig éppen elég embert nézegetnek - azt mondják, hogy a fényképeken sokkal öregebbnek látszom, mint most itt, fergeteges betegségemben. Ez nyilván igaz, és azért van, mert egyre jobban érzem magam, és ez igaz is. Szomorúnak igérkező öregkoromra jutott nekem egy hatalmas játszma. Meghalhattam volna hirtelen. De akkor mi a kunszt?
Az ilyen betegséget nem legyőzni kell, hanem agyonélni.
2013. július 15.
A műtétről semmit nem tudok, mert átaludtam. ... Az első, amire emlékszem, az az volt, hogy valaki megkérdezte: ismerem-e ezt az embert. Persze, ismertem, hiszen Wanda volt. Ő pedig megkérdezte, hány ujját mutatja. (Hármat - csak arra az esetre, ha máskor, mással is próbálkozna.)
Ennyi egy agyműtét, négycentis, takaros daganattal....
Tartozom jelezni mindazoknak, akik szeretnek, aggódnak, imádkoznak értem, és örvendeznek azon, hogy jól vagyok és mindjárt meggyógyulok, hogy ez egy olyan, életmentő műtét volt, ami esélyt adott arra, hogy megkezdődhessen a tűdőrákom és az agyamban maradt szétszórt apró daganatok kezelése.
2014. november 11.
Elmentem F. doktorhoz. L. doktor üzenetét vittem, aki írásban is kifejtette: a tüdőm annyira jól van, hogy operálható és sugarazható az agyam. K. doktor fölhívta V. doktort - aki először operált, lassan másfél éve -, megtanácskozták, hogy akkor máris küld az altatóorvoshoz. Szólt is az asszisztensnőnek, hogy intézkedjen, de közben mégis úgy döntött, hogy talán a két kis daganatot kellene kisugarazni, aztán kivágni a nagyot. Szólt V. doktornak, hogy mégis inkább így legyen. Addig is figyelik a V. doktorra váró nagyobb daganatot, amit mindenképpen ki kell kanyarítani a fejemből.
Aztán figyelmeztetett, hogy ezek a beavatkozások kockázatosak. Megjegyzem, gondoltam, de azért rákérdetem. A válasz az volt, hogy megbénulhatok, de meg is halhatok. És persze ugyanez várható, ha nem csinálunk semmit. De azért ravaszan azt kérdeztem, hogy van-e választásom. "Nincs".

_________________________

Az esztergomi ferences rendi gimnázium tanulójaként kezdett újságot írni, később, elvégezve a MÚOSZ újságíró iskoláját külpolitikával kezdett foglalkozni, aztán szociológiát és filozófiát is tanult. Volt tudományos „segédmunkás”, hentes, egy időben hírlapkézbesítő, de dolgozott üzemi lapoknál. Egyik alapítója volt a talán legelső bulvár lapnak, a Mai Napnak, később a Népszabadság munkatársa lett, állandó szerzője volt a Hócipőnek, írt novellákat, portré könyvet, szerepeltek írásai antológiákban...
Rendkívül sokoldalú és termékeny volt, amelyet a szakmai világ is elismert. Megannyi rangos szakmai díjjal jutalmazták: megkapta a Táncsics Mihály-díjat, neki ítélték a Fejtő Ferenc-díjat, a Füst Milán-díjat, a Radnóti Miklós antirasszista díjat.

__________________________________________________________________
Forrás: nepszava. hu    Fotó: nol.hu


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése