Farmerek

Állatok

Egy holdfényes éjszaka leple alatt, a disznók szép csöndben összegyűltek Mészáros Lőrinc felcsúti gázszerelő, milliárdos és stróman hizlaldájának a hátsó sarkában.

Kisnapólajos, a kurta farkincájú kan, vitte a szót. Hogy ez így nem mehet tovább. Ebből elég. Ma már moslékot is csak a CBA-ban lehet venni, mert a szupermarketeket tönkretették. A kis kocák csak a nagy állami sertéshizlaldába járhatnak tanulni, ahol folyamatosan butaságokkal tömik a fejüket. Ráadásul, rengeteg tornaórájuk is van, amitől meg még a végén lefogynak, ami egy disznónál kész tragédia. És miközben a román süldők már számítógéppel intézik a dolgukat, ők még midig vasvillával hányják az ürüléket.

Addig-addig fűzte a szót, míg több fiatal malac elhatározta, hogy ebből már elég. Ők már unják a gazdát, elegük van Mészáros gazdából. Kergessék el. 

A részletekkel nem untatnánk senkit, elég az hozzá, hogy egy szép napon a farm lakói elsöpörték Lőrinc gazdát. Pedig volt annak szuper terrorelhárító testőrsége. De mit sem ért ez a disznóharaggal szemben. Különösen, amikor meglátták az állatok, hogy a gazda gazdája, a kisvezér, egy kolbásztöltő versenyen éppen az egyik tehetséges, ellenzéki kocát dolgozza fel szárazárunak.

Kisnapólajos a győzelem másnapján engedélyezte a szabad pálinkafőzést és máris népszerű lett az egyszerű disznók között. Hát még amikor meghirdette a disznó együttműködés rendszerét, volt nagy öröm. Így még azzal sem törődött senki, hogy pár egykori óltársával együtt az első héten behabzsolták a télire eltett összes tápot. De megmagyarázták, hogy ez az elmúlnyolcév miatt van, és hogy azért kellett megenni, mert különben Lőrinc gazda kóservágásra vitte volna őket.

A népnek ez is tetszett. Már így is lehet beszélni? Nosza, kiverték a farmról a sötétebb szőrű mangalicákat, azzal a felkiáltással, hogy azok büdösek. Kisnapólajos szétosztogatta az ő moslékukat is. És mi kell a disznónépnek? Ingyen ennivaló és ingyen cirkusz.

Úgyhogy Kisnapólajos építtetett egy kakasviadalok számára alkalmas stadiont az ólja végében. Ugyan a kakasok már tépett tollazatúak voltak és nem nagyon szerettek harcolni, de pár disznó ebből fényesen megélt, hát miért ne. Kisnapólajos pedig csak húsz százalékot kért a bevételből.
Kifejezetten barátságosan, csak semmi erőszak. Aki mégis ellenkezni próbált, az mondjuk valamilyen módon mindig a vágóhídon gondolt csak rá, hogy valamit mégis elronthatott, de mire ennek a végére juthatott volna, már abált szalonnává vált, amit Kisnapólajosn kifejezetten szeretett. Persze hagymával. Mert ő a hagymát is hagymával.

Az állatóvodát és iskolát időközben templommá alakították, mert nincs szebb, mint egy imádkozó sertés. És különben is, ahhoz, hogy a disznófejűek tányérjába végezze valaki, éppen elég alapfokon röfögnie. Minek ahhoz számtan, történelem vagy legfőképpen irodalom. Még a végén elolvasnák nekem az Állatfarmot – röfögött elégedetten Kisnapólajos, aki szerette a tréfát. Mondjuk a kocáit nem itt iskoláztatta, hanem megvette nekik a legnagyobb oxfordi kollégiumot, hadd turkáljanak ott makk után az orrukkal a gyerekek. Megérdemlik. Hiszen ők ennyit érnek. A disznók, bár egyre nehezebben éltek, szerették Kisnapólajost, miért ne szerették volna. Hiszen olyan szépen hízott velük, hogy csak na. 

Kisnapólajos közben elkergette a farmról a lovakat, a teheneket, bezáratta az istállóikat, ahol pedig éveken át annyi hasznos dologhoz jutottak a hízók.

De Kisnapólajosnakk volt egy két barátja. Így a Lovas testvérek, akik mondták, majd ők tejelnek. Vagy inkább tejeljenek nekik. Nem kell a szarvasmarha konkurencia. Aztán vasárnapra bezáratták a központi moslékolót – igaz a Lovas testvérek kis mosléküzeme nyitva maradhatott, de oda azért már önérzetes disznó sem tette be a lábát.

Kisnapólajos persze semmit sem vett észre a lassan málló népszerűségből. Ő még mindig azt gondolta, olyan nagy disznó, mint amilyen fénykorában volt. Ugyan a farmot már régen vasfüggöny vette körül. De azért csak beszivárogtak a hírek, hogy a szomszédságban nem így mennek a dolgok. Ott már nem működik az első éjszaka joga – amit itt pedig milyen lelkesen ünnepelt a disznópárti sajtó, amikor bevezetésre került.

A moslék egyre kevesebb lett, a kakasok már a díszpintyektől is vereséget szenvedtek.
A disznók többsége, bár már régóta sötétségben és tudatlanságban élt, csak felismerte, hogy ez akkor sem jó nekik, ha L. Simon László minden kedden lejött hozzájuk és a hátukat vakargatva, miközben saját pornográf verseiből olvas fel.

Aztán egy szép napon Kisnapólajos nyomtalan eltűnt.
A disznók azóta is boldogan élnek. Megjegyzem, tegnap nálunk sült karaj volt a menzán. Én ugyan nem ettem belőle, de a többiek szerint kicsit rágós volt már a húsa. Előbb kellett volna levágni.

_________________________________________________________________________

Forrás: klubradio.hu  Fotó: pesterlloyd.net; 444.hu