Csak nyugi

Sikert sikerre halmozunk

Mészáros Tamás Népszavában megjelent írásának néhány részlete:

A szó szoros értelmében eszeveszett kapkodásba kezdett a kormány, csakhogy valamiképp összeszedje a rezsim működtetéséhez hiányzó pénzt. Az egymást követő, merőben átgondolatlan lépéseket, netadótól az e-útdíj felemelésén át az úgynevezett megyei autópálya-matricarendszerig csak ezért találták ki – anélkül, hogy bármiféle hatásvizsgálatot végeztek volna a várható következményekről. Nagyjából felbecsülik, hány milliárdot hozhat a konyhára egy-egy intézkedés, viszont egyáltalán nem törődnek a nyilvánvaló járulékos károkkal. Sem a környezeti ártalmakkal, sem az emberek kényszerű többletkiadásaival, sem a kereskedelemben okozott veszteségekkel.

Ez a pénzügyi pánik persze nem újkeletű. Az „adócsökkentés kormánya” minden mérvadó kimutatás szerint már az utóbbi években is elképesztő mennyiségben és mértékben emelte a legkülönfélébb vállalati és egyéni terheléseket; a folyamatosan szorított adópréssel tökéletesen kiszámíthatatlanná téve a gazdasági viszonyokat...

...A választások előtt azért nem hirdettek kormányprogramot, mert az egyszerűen nem volt. Amit biztosan tudtak: hogy 2015-től lényegében nem lesz pénzük a vircsaft fenntartására, hacsak nem vetnek ki további különadókat, illetve nem fogják vissza egyebek között a nagy társadalmi ellátórendszerek kiadásait...

...Mélységesen rávall a rendszer természetére, ahogyan támogatottságának ezt a számára váratlan, és a közvélemény-kutatásokban drámai hirtelenséggel visszaigazolt zuhanását kommunikálni próbálja. Maga Orbán Viktor viszi a prímet; szerinte „az utcai megmozdulások kampányhangulatúak, az intézkedéseket ért kritikák sem szakmai, hanem politikai indíttatásúak”. Mintha ez a tohuvabohu jelentene valamit. Egyrészt nem igaz, hogy a kritikák nem szakmaiak – hiszen épp a szakmai szervezetek és érdekképviseletek tiltakoznak, alapos érvekkel támasztva alá álláspontjukat. És ha egy politikát éppenséggel politikai alapon is elutasítanak, az alighanem természetes.

A miniszterelnök minden további megnyilatkozása hasonló színvonalú. És legfőképp velejéig cinikus. „Az országnak kiszámíthatóságra, stabilitásra, tervezhetőségre és nyugalomra van szüksége” – mondja az a kormányfő, aki az országnak mindezeket a szükségleteit mindmáig semmibe veszi, akinek regnálása alatt minden végletesen kiszámíthatatlanná vált. Az beszél arról, hogy a döntéseknek „az emberek bevonásával” kell megszületniük - mert „a magyar emberek azt viselik a legnehezebben, ha meg akarják nekik mondani, hogyan kellene élniük” -, aki valójában évek óta mind több területen írja elő, hogyan kell élnünk. És az értekezik az Európai Unió gazdaságának miránk is kiható kríziséről, aki a saját „unortodox” módszereivel egyrészt eljátszotta a befektetők bizalmát, másrészt értelmetlen és indokolatlan presztizsköltségekbe verte az országot.

De a kormánypárt valamennyi tisztségviselője is elrettentően felszínes, és alapjában hamis hivatkozásokkal igyekszik elterelni a figyelmet az államháztartás anomáliáiról. Miközben a Költségvetési Felelősségi Intézet független jelentése lelkiismeretesen felméri a jövő évre szóló hivatalos számítások irrealitását, aközben a gazdasági tárca és a Fidesz-frakció vállvetve tovább nyomja az üres sikerpropagandát.

______________________________________________________________________________

Forrás: nepszava.hu  Kép: naranus.blog.hu; fideszfigyelo.blog.hu