Itt a piros

Orbanisztán 

Szaúd-Arábia, Kína, Azerbajdzsán, Kazahsztán, Albánia, Libanon, Jordánia...  

Európában nem szívesen látott vendég, ami érthető. Ki hívna örömmel egy olyan harcias alakot, aki állítása szerint szövetségeseivel is harcban áll. Vidéki kócerájnak nevezi azt a politikai-gazdasági együttműködési rendszert, ami nélkül Magyarország már rég csődbe ment volna. 

Időnként persze kioszt nekik néhány kokit és sallert, csak hogy tudják, hol a helyük. Meg nyilván azért is, mert nem kap meghívót. Mármint a kötelező uniós találkozók kivételével. A falu bolondjával sem szívesen fényképeszkedik a polgármester. Hát még ha egy alattomos bokán rúgásra is számíthat tőle. 

Orbán egyedülállóan kikormányozta magát (és sajnos az országot is) a nyugati demokráciából a pálya szélére. Sőt, azon is túlra. Például Kazahsztánba.   Egy nyugati testvér a keleti testvérhez, ahogy Orbán mondta. Ha nyugaton büdösek vagyunk, keletre kell indulni. A világgazdaságban keleti szél fúj. Akkor most széllel szemben mégis lehet? Ijesztő látogatás egy olyan testvéri országba, ahol a köztársasági elnököt élete végéig választották meg, de az utódát is maga jelöli ki és mentelmi joga van. Vendéglátójának kijelenti, hogy Európa rossz útra tévedt?! Szép kis tanulmányi kirándulás. 

Akár a tegnapi, jordániai kiruccanás. Kíváncsi lennék, hogy a vendéglátók a delegáció távozása után milyen hahotázással ismételgették Orbán szavait, miszerint Magyarország a legversenyképesebb ország Európában. Igaz, hozzátette azt is, hogy ezt hamarosan mindenki látni fogja. Vagyis most még nem látható. Mint a vásári csalók: itt a piros, hol a piros. Látja, nem látja, na látja!

A Világgazdasági Fórum versenyképességi listáján az Unió 27 országa között a 23. legversenyképesebb tagállama vagyunk. Illetve a legversenyképtelenebb…

__________________________________

Fotó: magyartudat.com