Egyedül nem megy
Időközi önkormányzati választásokat tartottak a hétvégén, többek között Dunakeszin és
Szentendrén. Az eredmény a baloldali ellenzék számára felér egy súlyos
vereséggel.
Az időközi választásokon nem szokatlan az alacsony részvétel. Ezúttal a
szavazók száma kifejezetten magas volt, alig maradt el a 2010-es általános
önkormányzati választástól. Ez idő óta tartott időközi választásokon a Fidesz
ugyan többnyire nyert, de meglehetősen éles küzdelemben. Ezúttal szinte elsöprő
győzelmet aratott.
„Persze örülünk annak, ha egy időközin győzni tudunk – mint
Dunaföldváron, Sopronban vagy Szolnokon sikerült –, de egy-egy ilyen
önkormányzati választást a helyén kell kezelni” – mondta a szocialista Molnár
Zsolt. Szerinte a választók érzékelték, hogy a vasárnapi voksolásnak nincs
tétje, úgyis a Fidesz jelöltje fog győzni, ezért nem is mentek el szavazni.
„Dunakeszin 22%-kal Oláh Noémi jelöltünk toronymagasan
a legerősebb ellenzéki szereplője a tegnapi időközi választásnak. Nagy
gratuláció Noéminek, és csapatának, akik hóban-fagyban, hihetetlen
lelkesedéssel dolgoztak a kampányban - láthatóan nem eredmény nélkül!” – mondta
Jávor Benedek.
Mindkét városban szinte a 2010-es
választással megegyezőek az eredmények. Mármint a két legnagyobb pártot
illetően. Azon nem lehet csodálkozni, hogy az MSZP ugyanott tart, mint három
éve. Dunakeszin a kampányzárón
Mesterházy volt a vezérszónok. Hiába fejlődött, keményedett az évek során, a
Fidesz acélos és gyakran alpári stílusával szemben esélytelen. Ideje
észrevenni, hogy ez nem egy szabályos ökölvívó mérkőzés. Ez ketrecharc a
javából. Lehet finomkodni, okosan érvelni de ha az ellenfél szemközt köp és
ágyékon rúg, a közönség kiröhög és az erősebbnek tapsol.
Mivel ennek a választásnak nem volt
jelentősége, így érthető hogy az MSZP és az Együtt-PM egymásnak feszült,
megmérették magukat. Az erőviszonyok tényszerű alakulásáról messzemenő
következtetést levonni ebből nem érdemes. Ami viszont elgondolkoztató -de sokkal inkább cselekvésre
ösztönző-, hogy a szavazatok alapján
a sokat sürgetett ellenzéki összefogás esetén is bukták volna a választást. Vagyis
a két ellenzéki párt együtt kevesebb szavazatot kapott mint riválisa.
Politikai elemzők majd hangsúlyozzák a
mikroklímát, a sajátos helyi viszonyok jelentőségét, az illető közéleti
elfogadottságát, ismertségét, és a képviselőfánkot (az egyik jelölt
cukrászdában dolgozik).
Tudomásul
kell venni, hogy a magyarok többsége érzelmi alapon dönt. Az egyéni
pártszimpáta hasonló a fanatikus futballszurkolói magatartáshoz. Egy „igazi”
drukker nem hibáztatja a csapatát, ha vereséget szenved. Hiszen nem ők tehetnek
róla, hanem az a mocsok ellenfél, amelyik képes volt gólokat rúgni ezeknek az
aranylábú gyerekeknek. A mieinknek. A tévénézők is tudják, hogy a reklámozott
mosópor semmivel sem jobb, csak drágább a „más mosóporoknál” és megtévesztés
hogy a ruha újra olyan fehér lesz mint egykor, mégis azt vásárolják.
Minél
többet szajkóznak valamit, az ember annál inkább elhiszi. A vásárló nem a szemének, hanem a vágyainak
hisz. A választó is így viselkedik. Minél többet hallja hogy mindenért, még a
romlott párizsiért is az elmúttnyócév és a komenisták a felelősek, elhiszi. Akár
három év sikertelen kormányzás után is.
Kádárt
a szocializmus végnapjaiban is szerette a nép. Jani bácsi szerepét ügyesen
vette át Orbán. Igaz eltelt néhány év, amíg megtalálta az ideológiát: „A magyar
ember hátából szíjat lehet hasítani, csak nemzeti színű legyen!” Ő, a nép
egyszerű fia értünk harcol. Igaz, eleinte Don Quijoteként hadakozott. Nem a bús
képe miatt van a hasonlat, hanem mert ellensége neki sem volt. Csak ellenfele. Mára viszont szinte
egész Európa ellen hadakozik, sőt újabban a hazai energiaszolgáltatóktól is
megvédi hű fegyverhordozóit. A csatákból rendre győztesként kerül ki. Ha
mégis ő kapja a sallert és a kokit, ügyes propagandistái ezt is fordítva
tálalják a kezükben tartott országos médiákban. A választó pedig nem hülye, ő a
nyertes csapathoz akar tartozni. Akkor is, ha legbelül érzi, ezzel csak
veszíthet.
A kormányváltáshoz nem elég
a demokratikus ellenzék összefogása. Stílusváltás szükséges. Hiába a legjobb
mondanivaló, ha az nem jut el az emberekhez. Szanyi kapitány jelbeszédét szó
nélkül is mindenki értette és a fél ország látta.
Néhány egyértelmű, rövid és
határozott hangvételű üzenetet kell gyakran hangoztatni, ismételni! Az elmúlt
három év kormányzásának bő terméséből nem nehéz kicsemegézni a legsúlyosabb, a
választóknak legfájóbb és megcáfolhatatlan intézkedéseket, baklövéseket. Csendes
és illemtudó ellenzékből nem lesz kormányzóerő.
Sokan hajlamosak azt hinni,
hogy amelyik párt a legtöbb szavazatot kapja, azé a bársonyszékek sora. Pedig
ez nem így van. A köztársasági elnök a
pártok vezetőivel történő konzultáció után annak a pártnak a
miniszterelnök-jelöltjét kéri fel kormányalakításra, aki biztosítani tudja a
többségi kormányzást. Akár koalícióban is.
Egykori kollégiumi szobatársa ne
lenne képes erre? Ő akár az ördöggel is –Torgyánnal, Jobbikkal- képes
összefogni a hatalom közjó érdekében.
_____________________________________________________
Fotó: komment.hu; foodandwine.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése