Stróman
A gyanú szerint 150 milliárd forintos illegális kötvénykibocsátással a zömében kisemberek ezreit megkárosító Quaestor cégcsoport vezetőjét, bizonyos T. Csabát a mai napig nem hallgatta ki a rendőrség.
Rejtély, miért nem érdekli őket, hová tűnt annyi pénz, amennyiből például az egész magyar egészségügyet ki lehetne stafírozni. Az is megfejthetetlen, miért nem ül még T. Csaba előzetesben, miért nem kattant a csuklóján bilincs, és miért nem rendeltek el esetében lakhelyelhagyási tilalmat. Nem került rá nyomkövető sem, vagyonzárolásról nem tudni. És ha ki sem hallgatták az elnök-vezérigazgató urat, akkor logikus, hogy meg sem gyanúsíthatták semmivel. T. úr állítólag megígérte, nem hagyja el az országot, és készségesen válaszol a kérdésekre, de – mint látjuk – nincs is mire, hiszen a nyomozás „ismeretlen tettesek” ellen folyik…
A Quaestor-vezér szimpatikus ügyvédje, bizonyos Papp Gábor (ő védte a BKV-botrányban kitűnt, a mai napig szabadon lézengő Mesterházy Ernőt is) szintén megerősítette: ügyfele nem tűnik el budai villájából, sőt minden erejével azon fáradozik, hogy az ügyfeleit minél kisebb kár érje. Hát, ha ő mondja, elhisszük, miért ne tennénk, ha egyszer a rendőrség és az előzetes letartóztatást mellőző bíróság is ezt tette.
A keményen dolgozó kisemberek jelenleg hiába állnak sorba a befektetőház irodái előtt: egyelőre aligha kaphatják vissza megspórolt pénzüket, vagy annak egy részét. A Buda-Cash vagy a Hungária Értékpapír Zrt. befektetőihez hasonlóan átverték őket is. Előbbinél 80-100 milliárdot, utóbbinál „csak” egymilliárdot lovasítottak meg „ismeretlen tettesek”. A Buda-Cash esetében rejtélyesen sok idő telt el a leleplezés és a vezetők őrizetbe vétele között: eközben összebeszélhettek, bizonyítékokat semmisíthettek meg, vagyonukat kimenthették (ha addig még nem tették). A közfelháborodás hatására tegnap Rogán Antal javasolta, hogy hasonló esetekben szigorítsák a csalásban érintettek vagyonzárát. Helyes - mindezt az egykor nívós, később fideszközelivé vált Magyar Nemzet online kiadása írta.
Mindeközben, megjelent az a szerencsétlen Kaya (Béla) Ibrahim, aki mindezért elviszi a balhét - mint írja a 168.hu :
Az MNB gyanúja szerint 150 milliárd forint értékben adtak ki fiktív kötvényeket a Quaestor cégcsoportnál. Ha iratok tűntek el az utóbbi hetekben, akkor ez már az új vezérigazgató felelőssége lesz.
A tápiósági férfi előtt Tarsoly Csaba és a családja vezette a Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Zrt.-t. A furcsa vezetőváltás ellenére Tarsoly Csabát a 444.hu szerint még ki sem hallgatta a rendőrség.
A Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Zrt. egy lichensteini cég tulajdonában volt, míg március 16-án a Quaestor csoport kötvénykibocsájtásokat végző kft-je, a Quaestor Financial Hrurira lett a többségi tulajdonos a cégben. Annak ellenére, hogy utóbbi cég korábban, március 8-án öncsődöt jelentett (ráadásul a tulajdonosa maga a nagyvállalat) – tudta meg a 444.hu.
Szabó Zsolt országgyűlési képviselő szerint a Quaestor a Magyar Nemzeti Bank tudtával és engedélyével, vélhetően illegálisan bocsátott ki 150 milliárd forint értékben kötvényt. Ezért a Párbeszéd Magyarországért módosító törvényjavaslatot nyújt be, amelyben kezdeményezi, hogy a károsultak polgári jogi igényének érvényesíthetősége érdekében a csődöt mondott pénzügyi felügyelet felelős MNB-tisztségviselőinek vagyonát is zár alá vehessék és a károsultak kárpótlására fordíthassák.
Brekinyúz:
Orgován Béláról a falubeliek nehezen hiszik, hogy vezérigazgató lett egy százmilliárdokat kezelő pénzügyi cégnél. Eddigi életében jórészt munkanélküli volt, van aki szerint a nyolc általánost sem fejezte be, de abban mindenki biztos volt, hogy középfokú végzettsége nincs, írta a 444.hu.
Már, amikor Töröcskei úr bankjából időben vették ki pénzüket a nagymenők, irigyeltem őket hozzáértésük miatt. Most azt látom, hogy minisztériumi szinten is érzik a széljárást, rájuk bízhatjuk magunkat, nem hagyják veszni a közpénzt. Pedig ez a Quaestor-ügy más, mint a többi...
...A politikai kármentés most abban nyilvánul meg, hogy rohammunkában drákói törvények készülnek, amit később majd jóval lassúbb tempóban finomítani kell. A kormány ahhoz a mindig későn érkező rendőrhöz hasonlít, aki egy bűntett helyszínelésekor állandóan a pisztolyáért kapkod, hogy feledtesse: az esemény idején is a közelben posztolt. A közvélemény persze általában tapsol a szigorításoknak, mert nem veszi észre, hogy a törvények következetes betartatása több haszonnal járna. Nálunk viszont lassan már a nagykapu is kiskapu, néha meg sem lehet különböztetni őket. A gyors kártalanítás szintén fontos üzenet, ezért a csalást is más skatulyába kell helyezni, a nem létező kötvényekért is fizetni fog a beva, jóllehet a pénzét már rég fölemésztették a brókerbotrányok, mindenki megnyugszik és elégedett lesz a gyors állami beavatkozás miatt, kivéve az egyszeri adófizetőt, aki közömbösen bámul maga elé, hiszen a veszteség csak nagyon áttételesen érinti.
Ha az emlékezetem nem csal, Tarsoly Csabát a hazai pénzvilág egyik legtehetségesebbjeként tartották számon pályatársai. Feleségével, Erikával karöltve maguk alapította üzletekkel és nem bevásárlások útján olyan cégcsoportot gründoltak, amely mindmáig talpon tudott maradni, miközben a Quaestorral - mert róla van szó - egy időben színre lépett, független pénzügyi szolgáltatók többsége már sorra elvérzett. Nagy részt gazdálkodási-vezetési hibák, a piac törvényeinek meg nem értése, az alkalmazkodni tudás hiányosságai miatt.
Tarsolyék vitézül vették az akadályokat, a csaknem negyed száz vállalkozásuk tevékenységének sokszínűségét felsorolni is képtelenség. Kibocsátottak és kereskedtek részvényekkel és más értékpapírokkal, foglalkoztak idegenforgalommal, belekóstoltak az ingatlanüzletbe, és jogosan magukénak érezhették a Győri ETO futballcsapatát, stadionostul, luxusszállóstul. A Quaestor az idők során alaposan beletanult a sajátosan "magyar kapitalizmus" művelésébe, nem kevés akadályt sikeresen véve úgy tűnt, válságállónak bizonyul. De egyszer csak bekövetkezett az, amit a manapság ismét divatba jött Brecht énekesei dalolnak a Mahagonny város tündöklésében és bukásában az operaszínpadról: „Hisz nem kell nékünk hurrikán, / és szörnyű tájfun se kell, / mert a pusztításban nincs hiány, / ha önmagunk kezdjük el."
Tarsolyék is belekezdtek a pusztításba. De nem önmagunkon, hanem a gyanútlan laikusokon, a bennük megbízó megtakarítókon kezdték. Kötvénykibocsátásuk, ha jó néhány esztendő múltán a bíróság is kimondja, minden idők legnagyobb pénzügyi csalássorozata lehet. Nem lennénk azonban Magyarországon, ha ebből a politika kimaradt volna. A botrány kipattanásakor azt írtam: ebből aligha lehet szocialista kázus kreálni, hiszen Tarsoly Csaba, különösen 2010 óta, egyre közelebb került a jelenlegi kormánypárthoz, még ha annak első vonalába nem is sikerült felküzdenie magát.
Tévedtem. A Fidesz - ki tudja mi okból - "harmadik szocialista brókerbotrányról" beszél, és nem az ellenőrzés elmulasztását, esetleg felületességét, a jegybank, a pénzügyi felügyeleti szerv tehetetlenségét okolja. Hallgat a nyomozóhatóság, az ügyészség, amely a senkit meg nem károsító Simon Gábor esetében a rabláncos elővezetéstől, az előzetes letartóztatáson és az őrizetbevételen, majd a házi őrizeten át a nyilvános megaláztatásig egyetlen lépéstől sem tartotta vissza magát.
Furcsa történet ez a Tarsoly Csabáé, és az üzletben részes családjáé. A kormánypárt látszólag elengedte az üzletember kezét, távol tartják magukat a győri futballcsapat talpra állításától, de eközben a csalók szabadon sétálhatnak, képletesen zsebükben a kötvénytulajdonosok milliárdjaival. Meddig még?
______________________________________________________________
Forrás: mno.hu Fotó: nol.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése