Tahó

A felcsúti paraszt

Kádárhoz hasonlítják egyesek Orbánt, de ez nem teljesen állja meg a helyét. A demagóg szövege hasonlíthat, a vállait is úgy rángatja, mint az egykori pártfőtitkár, eljátssza a nemzet apját, de a különbséget zongorázni lehet. Kádár azonos volt önmagával. Proli volt, és az is maradt. Proletárpártot vezetett, amely a prolik érdekeit védte. Orbán ezzel szemben polgári pártot vezet, miközben úgy beszél, mint egy paraszt, és úgy adja elő a mondandóját, mintha mindenki hozzá hasonló paraszt lenne. A paraszt ezúttal nem földművest jelent, hanem tahót. 

Orbán a nincstelen, bűnözéssel felkapaszkodott falusi tahó, akiben semmi alázat nincs sem a földdel, sem a tulajdonnal, sem a becsületes gyarapodással, a kemény munkával és a nehézségekkel szemben, mert ezeket nem ismeri.  Nem tudja tisztelni sem a magáét, sem a másét.

Szociológiai értelemben Orbán nem paraszt, de a szó hétköznapi értelmében, amellyel a tudatlan, pökhendi, kivagyi bunkót jelölik, mindenképpen egy nagy paraszt, a parasztok között talán a legnagyobb. Ezért vonzódnak hozzá a többiek. Orbán nyelvjárása, gesztusai, hasonlatai minden alkalommal az általa elképzelt “egyszerű embernek”, a “zembernek”, magyarul a nagy bunkónak szólnak. A bunkó nyelvén beszél, és leginkább a bunkók reflektálnak rá. Az értelmiség számára ezért megfoghatatlan, mert egy bunkóval nem lehet úgy beszélni, ahogyan egy értelmiségivel. Orbán az intelligenciával nem is áll szóba, őket nyugdíjazza, állásaikat megszünteti, képzésüket korlátozza, nyakukba hűbéres bunkóit ülteti. Egy bunkót csak egy másik bunkó képes ledönteni, ha túl sok bunkó alkotja az ország népét, vagy az, aki ért az ilyen falusi tahó bunkók nyelvén, és úgy viszonyul hozzájuk, ahogyan a kocsmában szokás. 

A fenti sorokat Bartus László írta az Amerikai Népszavába, másfél évvel ezelőtt.

_________________________________________________________________

Forrás: nepszava.com    Fotó: kanadaihirlap.com