Buzi-e vagy?

Para-Kovács Imre gondolatai

Buzi-e vagy? Ezzel a címmel szándékoztam Kerényi homoszexuális-ügyi államtitkárról pötyögni egy bejegyzést. Addig ültem a tojásaimon, amíg az általam egyáltalán nem kedvelt, bár elismert Para-Kovács Imre megelőzött. Jól tette, mert így sutba dobhatom zsenge kis irományomat és iemét idegen tollakkal ékesíthetem az oldalt.

Az egyre szórakoztatóbb magyar közéletben Kerényi Imre megint belecsiripelt a mikrofonba, és a buzilobbi veszélyeire figyelmeztette az érdeklődő magyar lakosságot, mert veszély az van, főleg dramaturgok és rendezők képében jelentkezik. Az tehát teljesen világosan kiderült előadásából, hogy az erkölcsi és szakmai csúcson a heteró-keresztények vannak, de a többiekről nem kaptam eligazítást, azért most megpróbálom összerakni a rendszert, a nemzeti együttműködés heteró-keresztény alapú rendszerét a tömegeknek, okulás végett.

Az első zavar onnan ered, hogy a két tulajdonság közül melyik a fontosabb. Egy homó-keresztény dramaturg előbbre való-e a nemzet szempontjából, mint egy heteró-zsidó dramaturg, felülírja-e a nemi irányultság a származást vagy fordítva?

Fontos-e, hogy gyakorolja a vallását a dramaturg, tehát a keresztény csak azt jelenti ebben az összefüggésben, hogy nem zsidó, vagy a körmeneten is részt kell vennie? Elég-e, ha csak karácsonykor és húsvétkor megy misére, vagy minden vasárnap kell? A nemzeti együttzsidózás rendszerében keresztény-e a karizmatikus keresztény? Keresztény-e a buddhista azért, mert nem zsidó? Csak fehér ember lehet keresztény?

Ezt azért lenne fontos kidolgozni alaposan, mert ahogy elhangzott a felhívás a buzilobbi elleni harcra, a vidéki és fővárosi színházak Fidesz által kinevezett igazgatói azonnal szeretnék megkezdeni a tisztogatást, és addig nem szabadulhatnak meg a gyanús dramaturgoktól és rendezőktől, amíg nincs pontos utasítás. A színészektől elméletileg nem kell megválniuk, akkor sem, ha nem keresztények vagy nem heteroszexuálisak, ezt maga Kerényi Imre mondta, mert a színész az csak csinálja, amit a buzilobbista dramaturg és rendező mond neki, mert a színész az ilyen izé, ilyen felület, amiről visszaverődik az ideológia.

Azért addig is jobb felkészülni, fogni a kockás füzetet, odamenni a rendezőkhöz és dramaturgokhoz, és egyenesen feltenni a kérdést, nem mismásolni, hogy buzi-e vagy. Itt jöhet a második nagy probléma, mert mi történik, ha a dramaturg nem válaszol, vagy egyenesen hazudik, azt mondja, nem, Balázs úr, én nem vagyok olyan, én bizony a nőket (nő esetén: férfiakat) szeretem, de nagyon, tegnap is egy nagyot, de olyat, hogy… persze rendesen, ahogy azt a párt szereti, én voltam felül (nő esetén: alul).

Egyszóval hazudik, mint a fogságba esett partizán, az igazgató meg csak néz szúrós szemekkel, mert gyanús neki ez a dramaturg, de egyelőre nincs eszköz a kezében, hogy lebuktassa, mert a pletykák és besúgások nem mindig bizonyulnak elégnek.

Itt, ezen a ponton tehát azonnal kéréssel kell fordulni a miniszterelnök úrhoz, hogy tessen egy törvény csinálni, amelyben világosan kimondja az ország nagy többsége által megválasztott magyar kormány, hogy színházigazgatóknak lehessen titkosszolgálati eszközökkel kideríteni, hogy meleg-e a dramaturg, illetve mennyire keresztény.

De ezzel meg az a baj, hogy a trafiktulajdonosok és a földbérlők, nem beszélve a víz- és gázszerelőkről, fel fognak háborodni, hogy ők miért nem tudhatják meg alkalmazottjaikról, hogy hát nem-e ferde hajlamúak, vagy hinduk, úgyhogy ezt mindenképpen központilag kell intézni, elvégre van erre már intézménye Magyarországnak, a Nemzetbiztonsági Hivatal, mert ugyan mi a nemzetbiztonság, ha ez nem?!

Nem lenne nagy hacacáré, lennének, akik a személyi igazolványukba egy B betűt kapnának, lennének, akik egy ZS-t, oszt el lenne intézve, nem feltűnően, nem lenne reklámozva, hogy első buzitörvény, meg minden, még a betű sem lenne nagy, csak éppen olvasható.

Az persze kérdéses, hogy milyen pozícióban veszélyes a lobbi ügynöke, hiszen maga Kerényi Imre is megmondta, hogy színésznek elmegy. Vezethet-e közértet vagy villamost? Taníthatja-e törékeny és tiszta ifjúságunkat? És egyetemen? Orvos lehet-e, de ápoló igen? Tehát itt mindenképpen szinteket kell bevezetni, például heteró-zsidó lehessen orvos, de meleg-keresztény nem. Villamost pedig vezethessen bárki, mert az kötöttpálya, de a busszal csak óvatosan.

A végére maradt az egyik legkényesebb dilemma: lehet-e keresztény a komcsi. Nem az igazi, a marxista alapokon álló valódi kommunista, hanem az a komcsi, akit a kormány hívei komcsinak hívnak? Mert ez teljesen felborítaná a rendszert, lennének ugye a heteró-komcsi-keresztény dramaturgok, akik esetleg külső alkalmazásban bedolgozhatnának, de rendezni már nem rendezhetnének az ilyen rendezők, mert milyen Passió lenne már az?!

Merthogy ezentúl a színházakban folyamatosan passiók lesznek, egyetlen végeláthatatlan Passió-folyam, esetleg néhány István, a király, bár abból kiírják Bródyt, mert csak.

A zárópoén ezúttal elmarad.