Pálfordulás
Az állam én vagyok. Bár XIV. Lajos ezt állítólag soha nem mondta, megtette Tusványoson az egykori liberálisból lett hataloméhes kiskirály. Már nem rejti véka alá, hogy a kétharmados korlátlan hatalom birtokában önkénye kénye-kedve szerint alakíthatja az államrendet, mint tette az elmúlt négy évben is. Tovább bontja a demokráciát és építi azt az autoriter struktúrát, ami a példaképnek tekintett országok jellemzője.
"Miután az állam nem más, mint a közösség megszervezésének módja, ami a mi esetünkben hol egybeesik az országhatárokkal, hol nem – erre majd vissza fogok térni –, talán a meghatározó mozzanat a mai világban úgy fogalmazható meg, hogy versenyfutás zajlik annak a közösségszervezési módnak, annak az államnak a megtalálásáért, amely a leginkább képes egy nemzetet, egy közösséget nemzetközileg versenyképessé tenni. Ezzel magyarázható, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy ma a slágertéma a gondolkodásban azoknak a rendszereknek a megértése, amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok, nem liberális demokráciák, talán még demokráciák sem, és mégis sikeressé tesznek nemzeteket. Ma a sztárok a nemzetközi elemzésekben Szingapúr, Kína, India, Oroszország, Törökország."
A világ legtekintélyesebb lapjának tartott New York Times szankciókat követel az Uniótól az orbáni túlkapások miatt. A Washington Post vezető elemzője már azt írta, hogy Orbán megvalósította a putyinizmust.
"A liberális társadalomszervezés kiindulópontja a két ember közötti viszony tekintetében arra a gondolatra épül, hogy mindent szabad megcselekednünk, ami a másik szabadságát nem sérti. Erre a gondolati, eszmei kiindulópontra épült föl a 2010-et megelőző húszévnyi magyar világ – elfogadva egyébként a Nyugat-Európában általános elvet. Azonban húsz év kellett ahhoz, hogy Magyarországon meg tudjuk fogalmazni azt a problémát, hogy ez egy intellektuálisan ugyan rendkívül vonzó gondolat, de nem világos, hogy ki fogja megmondani, hogy mikortól sérti valami az én szabadságomat. És miután ez nem magától adódik, ezért ezt valakinek meg kell határoznia, el kell döntenie... ...Erre javasoljuk mi azt, és megpróbáljuk a magyar államéletet arra a gondolatra építeni, hogy ne ez legyen a szervezőelv, a társadalom szervezőelve. Ezt nem lehet törvénybe foglalni, itt most szellemi kiindulópontokról beszélünk. Ne az legyen a magyar társadalom szervezőelve, hogy mindent szabad, ami más szabadságát nem sérti, hanem legyen az, hogy amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, te se tedd azt másokkal. És megpróbáljuk a magyar közgondolkodásban, az oktatási rendszerben, a saját magunk viselkedésében a személyes példáinkkal erre az eszmei alapra helyezni azt a világot, amit magyar társadalomnak nevezhetünk. Ha ugyanezt a gondolatot megnézzük az egyén és közösség kapcsolatában – mert most egyén és egyén kapcsolatáról beszéltem –, akkor azt látjuk, hogy az elmúlt húsz évben a fölépült magyar liberális demokrácia jó néhány dolgot nem tudott végrehajtani."
A mini szterelnök ezekkel a mondatokkal a kiiratkozott a demokratikus vezetők sorából. Talán nem véletlen, hogy az Oxfordi Egyetem dicsőségtáblájáról is ezekben a napokban törölték a nevét. "Könnyen lehet, miután bármi megtörténhet, hogy eljön a mi időnk."
A jövőben bármi megtörténhet. Akár az is, hogy télen befagy majd a Duna. Ám valószínűbb, hogy a Fidesz alapítók által működtetett pilótajáték összeomlik. Az állami költségvetés lassan a csőd felé szédeleg. Már nincs mit elvenni a polgároktól, ahogyan az egészségügytől és az oktatástól sem. Uniós pénzek nélkül megáll az élet, közintézmények sora zárhat be, bizonytalanná válik a közalkalmazottak bérének és a nyugdíjak kifizetése. Attól tartok, akkor valóban eljön az ő idejük!
__________________________________________________
Fotó: index.hu; pelikán montázs
