Hrabal

Tegnap volt a költészet napja. 104 évvel ezelőtt született József Áron és Pőcze Borbála fia. Néhány évvel előzte meg Hrabalt, aki szintén versírással kezdte irodalmi pályáját, mégis a prózában alkotott maradandót.

100 éve született

Bohumil Hrabal

"Mindig is az volt az érzésem, hogy azok az egyszerű emberek, akik tudnak krumplit kapálni, s eljárogatnak a kiskocsmájukba. Vagyis azok, akik egészen egyszerű életet élnek, sokkal többet kapnak az élettől, mint a magukat felsőbbrendűnek érző intellektuelek. Mert aki alul van, az nekem mindig sokkal többet mondott az életről, mint bármely intellektuel."

A nymburki sörgyárban töltötte gyermekkorát, ahol mostohaapja František Hrabal könyvelő volt. 1935-ben érettségizett, majd a prágai Károly Egyetem jogi karára járt, de a háború és a német megszállás miatt tanulmányait csak 1946-ban fejezi be. A háború alatt rövid ideig vasúti forgalmistaként volt Kostomlatyban. Dolgozott fizikai munkásként a kladnói vasműben, később mint biztosítási ügynök. Foglalkozásszerűen 1963-tól  írt. A 70-es évek elején a csehszlovák hatóságok számos könyvét nem engedték megjelenni, ezért szamizdatokban és külföldön publikált. 1997-ben a prágai Na Bulovce kórház ötödik emeletéről galambetetés közben kizuhanva halt meg. Hrabalian szatirikus, fekete humorral megkomponált öngyilkosság volt.

"...Ülök az Arany Tigrisben, a söralátéttel játszadozom és ismét nem tudok betelni az embléma látványával, két fekete tigris pörög az ujjaim között, mint mindig, most is öntudatlanul a számla sarkait hajtogatom, először az egyiket, aztán a másikat, a harmadik sör után a harmadikat és végül a negyediket, néha, amikor az első sört Bohous hozza ki nekem, fehér pincérzekéjéből fehér papírcsíkot vesz elő, és mosolyogva már előre behajtja nekem a számla sarkát, társaságban ülök, bárhová ülök is le, ott van a társaságom, ez az én szertartásom, de nemcsak az enyém, hanem mindazoké, akik bejönnek sörözni, hogy az asztalnál ülők társasággá alakulnak, amely beszélget..."

"Azóta, hogy a tizenhármas kiegyenesítette a kanyart, és keresztülrobogott az ablakon egészen a csapokig, azóta sok vendég felhagyott az idejárással! Ez azonban cseppet sem zavarta Chmulecky urat a kocsmárost, akinek legnagyobb örömére szolgált, hogy amint reggel felébred, máris csapolja magának az első sört. Ma reggel óta is már az egyik poharat a másik után ürítette. Sötétedett, de a kocsmáros nem gyújtott lámpát. A kocsmáros visszaem­lékezett, mikor betört a tizenhármas, egészen a csapokig jutott és amikor elült a por, azt kérdezte a vezetőtől aki még mindig a vil­lamosban volt: Barátom, a tíz­esből vagy a branikiból csapol­jak? A Branikiból válaszolt a villamosmotorkocsi vezető. De azonnal töltse a másik korsót is mert nagyon megszomjaztam erre a nagy ijedségre, nem csodálom válaszolt a kocsmáros, ritkán fordul elő , hogy villamossal érkeznek a vendégek, sajnálják a pénzt a jegy árára,inkább gyalog járnak és pár sörrel többet isznak. És így tovább, folytatódott a kedélyes beszélgetés, míg a rendőrök meg nem érkeztek és bilincsbe verve elvitték a kissé már kótyagos vezetőt. Na ő sem iszik egy ideig jóféle Branikot, sajnálkozott a kocsmáros."

________________________________________________

Fotó: mixonline.hu